Egy jól berendezett tér nemcsak látványban működik. A valódi otthonosság akkor jelenik meg, amikor a szem mellett a tapintás is szerephez jut. A textúrák tudatos használata éppen ebben segít: hogy az otthon ne steril legyen, hanem érzéki, változatos és élő.
Egy sima fal mellett másképp hat egy durvább felületű, természetes kőburkolat. Egy fényes üvegasztal mellé kerülhet egy érdes szövésű pamut szőnyeg vagy egy fonott tárolókosár, hogy megtörje a túlzott egyhangúságot. A textúrák keverése nem jelent káoszt, ha jól működő ritmus szerint történik. A titok az arányokban van: mindig legyen egy domináns anyag, amely mellé izgalmas, de visszafogott kísérők társulnak.
A fa különösen hálás alapanyag, mert önmagában is gazdag felületet ad. Lehet selymesen sima vagy durván erezett, világos vagy sötét tónusú. Mellé kerülhet meleg tapintású szövet, például gyapjú vagy lenvászon, amely nemcsak puhaságot, hanem természetes karaktert is visz a térbe.
A fémes hatások, például a réz vagy a sötétített acél, hidegebbek ugyan, de éppen ezért érvényesülnek jól a puhább felületek mellett. Ha egy fémvázas lámpát egy vastag szövésű kárpitozott fotel közelébe helyezünk, mindkettő még jobban mutat, mert felerősítik egymás hatását.
A textúrák érzékelése tudat alatt hat ránk. Egy domború mintázatú falpanel vagy egy kézzel készített kerámia tál a polcon nemcsak látványos, de valahogy jó ránézni, jó a közelében lenni. Ez a komfortérzet nem pótolható színekkel vagy mintákkal – csak a felületek valódi játékával.
A modern enteriőr nem attól lesz különleges, hogy minden tökéletesen sima vagy egyforma. Sokkal inkább attól, ha merjük keverni az anyagokat, engedjük, hogy a különböző textúrák megszólítsanak bennünket – hol egy puha pléddel, hol egy érdes kőlap érzésével.
Kép forrása: freepik.com
